Reggel korán keltem, mivel elhatároztam, hogy konditerembe megyek. Felvettem a legjobbnak kiméző tréningemet, egy toppot és indultam is volna, ha anyám közbe nem lép.
-Hova, hova?
-Csak.. hát izé.. kondizni..
-Jaj drága Mia ezt már ezerszer megbeszéltük. Nincs rajtad semmi felesleg és ugyis csak párszor mész el utána megunod.
-De anya! Egy nagyon helyes fiú érkezik szeptemberben az osztályunkba és szeretnék jól kinézni.
-Rendben, de aztán ne nagyon kavarj azzal a fiúval!
Magamban kicsit mosolyogtam, de aztán elindultam. Az úton zenét hallgattam így nagyon nem figyeltem kik ülnek körülöttem a buszon.. Pedig kellett volna!!
Mikor leszálltam a buszról majdnem orra estem az előttem bénázó srácban. Bent a recepción a csaj megkérdezte hogy mennyit szándékszom maradni. Én meg idióta módra benyögtem 2 órát. Na sebaj gondoltam, csak kibírom. Elsétáltam hát a futópadhoz, lepakoltam a cuccaimat, körbepillantok, erre kit látok meg a sulyzónál? Hát Christ kit is mást.
-Te jó isten nem láthatja ahogy edzek, biztos béna leszek és szeptemberbe én leszek a béna kondis lány. -gondoltam és hirtelen ötlettel elbújtam a futópad mögé. Mi a túrót csináljak?? Rápillantottam, félmeztelen volt.. az a kockahas... Még bámultam pár percig mire valaki megbökte a hátam én meg úgy megijedtem, hogy reflexből pofonvágtam.
-Igen kellemes a megismerkedési szokásod.- felelte egy ugyancsak jóképű srác. Bár Chrishez képest sehol sem volt.
-Ádám a nevem. És láttam ahogy a bátyámat stírölöd.
-Mi? Én nem is.. én csak épphogy ránéztem..- itt megint ránéztem Chris hasára és akkora lufi nőtt a hasamba, hogy azthittem menten felrobbanok.
-Amugy Mia vagyok. És bocs a pofonért, csak megijesztettél.
-Semmibaj. De tényleg. Miért is bújkálsz a futópad mögött? -kérdezte furcsálló pillantást vetve rám.
-Hát izé.. csak pihenek.. az előbb nyomtam le egy hosszú menetet..-hazudtam egy kicsit bénán.
-Aha.. értem. Én úgy láttam, hogy csak most érkeztél.-mosolygott rám, én még úgy elpirultam mint a paradicsom.
-Szerintem ha elkezdenél edzeni talán még a bátyám is figyelne rád.-kaccsintott és elment. Én még 10 percig tanakodtam, hogy elkezdjek-e futni? Végül úgy döntöttem, hogy csak,nem lesz semmi bajom. Felálltam, ráálltam a futópadra beállítottam a középső fokozatot és kicsit izgulva elkezdtem futni. Pár percig sikerült is, de aztán Chrisnek pont az orrom előtt kellet elmennie törölgetve magáról a verejtéket (nagyon sexy). Én meg ámulatomban elfelejtettem futni. A lábamat elvitte a futópad, hasra estem és mint a komédiákban kilőtt a futópad pont neki egy sulyzónak. Iszonyúan fájt mindenem. A szemem könnybelábadt és csak feküdtem ott szerencsétlenül a földön. Láttam, hogy valami emberformájú lény felém közeledik és imádkoztam, hogy ne Chris legyen az. Hát ki más jött volna oda??
-Jól vagy? Nagyon nagyot estél. Ne vigyelek be a kórházba?-kérdezte én meg csak próbáltam felállni:
-Nem, kösz jól vagyok-felálltam de a bokámba belehasított a fájdalom és éreztem, hogy zuhanok de ekkor Chris elkapott. Ez szerencse mert ha nem kap el asszem betöröm a fejem.
-Oh.. öhm.. köszi.
-Gyere. Hazakísérlek- mondta és olyan könnyedén felkapott mintha pihe könnyű lennék. Most ott álltunk ,vagyis én a karjaiban, és a csupasz felsőtestéhez szorított, a karomat meg a nyakára fonta. Ilyen pózba kivitt a konditeremből és beültetett a kocsijába (!). Beszállt ő is, beletúrt a gyönyörű hajába, és ezt bírta kérdezni:
-Nem akarsz átjönni hozzám?-én meg teljesen elkábultam. Mivan? Menjek át hozzá? Mit akar velem csinálni??? Ha azt mondom nem örökké bánni fogom, de ha igent mondok akkor tuti szétdurran a lufi a gyomromban.
-Haló! Velem vagy még? Azt kérdeztem, hogy szeretnél átjönni hozzám?
-Iiigen. De csak ha nem zavarok.
-Nem dehogy akkor nem hívnálak meg és a szüleim amúgy is Angliában vannak. Csak a házvezetőnő van otthon de ő nem fog zavarni minket.- ajaj ezzel mire céloz? Miben zavarna minket?? Mi a szöszt fogunk mi csinálni???
Mikor megérkeztünk hozzá elcsodálkoztam, akkora házuk volt mint a mienk 10szerese.
-Azta jó nagy és szép ház.
-Köszi. Még a nagyapám építette mielőtt meghalt.
-Jaj.. sajnálom.. és részvétem.
-Semmi baj nem tudhattad-válaszolta mosolyogva és kiszált a kocsiból. Épp én is ki akartam szállni, de ő gyorsabb volt, és mint egy úriember kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva, ő felkapott és bementünk a házba.
-Hova, hova?
-Csak.. hát izé.. kondizni..
-Jaj drága Mia ezt már ezerszer megbeszéltük. Nincs rajtad semmi felesleg és ugyis csak párszor mész el utána megunod.
-De anya! Egy nagyon helyes fiú érkezik szeptemberben az osztályunkba és szeretnék jól kinézni.
-Rendben, de aztán ne nagyon kavarj azzal a fiúval!
Magamban kicsit mosolyogtam, de aztán elindultam. Az úton zenét hallgattam így nagyon nem figyeltem kik ülnek körülöttem a buszon.. Pedig kellett volna!!
Mikor leszálltam a buszról majdnem orra estem az előttem bénázó srácban. Bent a recepción a csaj megkérdezte hogy mennyit szándékszom maradni. Én meg idióta módra benyögtem 2 órát. Na sebaj gondoltam, csak kibírom. Elsétáltam hát a futópadhoz, lepakoltam a cuccaimat, körbepillantok, erre kit látok meg a sulyzónál? Hát Christ kit is mást.
-Te jó isten nem láthatja ahogy edzek, biztos béna leszek és szeptemberbe én leszek a béna kondis lány. -gondoltam és hirtelen ötlettel elbújtam a futópad mögé. Mi a túrót csináljak?? Rápillantottam, félmeztelen volt.. az a kockahas... Még bámultam pár percig mire valaki megbökte a hátam én meg úgy megijedtem, hogy reflexből pofonvágtam.
-Igen kellemes a megismerkedési szokásod.- felelte egy ugyancsak jóképű srác. Bár Chrishez képest sehol sem volt.
-Ádám a nevem. És láttam ahogy a bátyámat stírölöd.
-Mi? Én nem is.. én csak épphogy ránéztem..- itt megint ránéztem Chris hasára és akkora lufi nőtt a hasamba, hogy azthittem menten felrobbanok.
-Amugy Mia vagyok. És bocs a pofonért, csak megijesztettél.
-Semmibaj. De tényleg. Miért is bújkálsz a futópad mögött? -kérdezte furcsálló pillantást vetve rám.
-Hát izé.. csak pihenek.. az előbb nyomtam le egy hosszú menetet..-hazudtam egy kicsit bénán.
-Aha.. értem. Én úgy láttam, hogy csak most érkeztél.-mosolygott rám, én még úgy elpirultam mint a paradicsom.
-Szerintem ha elkezdenél edzeni talán még a bátyám is figyelne rád.-kaccsintott és elment. Én még 10 percig tanakodtam, hogy elkezdjek-e futni? Végül úgy döntöttem, hogy csak,nem lesz semmi bajom. Felálltam, ráálltam a futópadra beállítottam a középső fokozatot és kicsit izgulva elkezdtem futni. Pár percig sikerült is, de aztán Chrisnek pont az orrom előtt kellet elmennie törölgetve magáról a verejtéket (nagyon sexy). Én meg ámulatomban elfelejtettem futni. A lábamat elvitte a futópad, hasra estem és mint a komédiákban kilőtt a futópad pont neki egy sulyzónak. Iszonyúan fájt mindenem. A szemem könnybelábadt és csak feküdtem ott szerencsétlenül a földön. Láttam, hogy valami emberformájú lény felém közeledik és imádkoztam, hogy ne Chris legyen az. Hát ki más jött volna oda??
-Jól vagy? Nagyon nagyot estél. Ne vigyelek be a kórházba?-kérdezte én meg csak próbáltam felállni:
-Nem, kösz jól vagyok-felálltam de a bokámba belehasított a fájdalom és éreztem, hogy zuhanok de ekkor Chris elkapott. Ez szerencse mert ha nem kap el asszem betöröm a fejem.
-Oh.. öhm.. köszi.
-Gyere. Hazakísérlek- mondta és olyan könnyedén felkapott mintha pihe könnyű lennék. Most ott álltunk ,vagyis én a karjaiban, és a csupasz felsőtestéhez szorított, a karomat meg a nyakára fonta. Ilyen pózba kivitt a konditeremből és beültetett a kocsijába (!). Beszállt ő is, beletúrt a gyönyörű hajába, és ezt bírta kérdezni:
-Nem akarsz átjönni hozzám?-én meg teljesen elkábultam. Mivan? Menjek át hozzá? Mit akar velem csinálni??? Ha azt mondom nem örökké bánni fogom, de ha igent mondok akkor tuti szétdurran a lufi a gyomromban.
-Haló! Velem vagy még? Azt kérdeztem, hogy szeretnél átjönni hozzám?
-Iiigen. De csak ha nem zavarok.
-Nem dehogy akkor nem hívnálak meg és a szüleim amúgy is Angliában vannak. Csak a házvezetőnő van otthon de ő nem fog zavarni minket.- ajaj ezzel mire céloz? Miben zavarna minket?? Mi a szöszt fogunk mi csinálni???
Mikor megérkeztünk hozzá elcsodálkoztam, akkora házuk volt mint a mienk 10szerese.
-Azta jó nagy és szép ház.
-Köszi. Még a nagyapám építette mielőtt meghalt.
-Jaj.. sajnálom.. és részvétem.
-Semmi baj nem tudhattad-válaszolta mosolyogva és kiszált a kocsiból. Épp én is ki akartam szállni, de ő gyorsabb volt, és mint egy úriember kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva, ő felkapott és bementünk a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése