Mia élete 6/2

-Szia Mia! De rég láttalak!- kiáltott oda nekem Marci.-Mit keresel te egy ilyen helyen?
-Marci.........- hirtelen nem tudtam mit szólni, egyszerűen annyira utáltam ezt az embert, mert megkeserítette az életemet, ugyanakkor egymillió dolgot szerettem volna kérdezni tőle pl.: Hogy vagy?, Melyik suliba jársz?, Mi történt a többiekkel?, erre kicsúszott a számon a legbénább kérdés amit valaha is mondhat egy közel 15 éves csaj, egy olyan dologról, amit titokban akar tartani:
-Szeretsz?
-Mi van? Beütött a pia? Húhha nagyon kell vigyáznod öregem a csajszira, mert nem lesz  jó ha idegen emberekkel kavar a hölgyike.- reagálta le Marci az ügyet, de tudtam, hogy a szíve vagy talán a csöppnyi agya legeslegmélyén tudta miről beszélek, ugyanis ötödikben... Na ez egy elég durva sztory... Szóval, egy tavaszi napon kezdődött. Reggel, mint minden sulis nap, felkeltem, mosakodtam, felöltöztem és bementem a suliba. Ez eddig normálisan sült el, ám az osztályba lépve, valaki kigáncsolt, és arccal beleestem a tanári asztalon lévő tortába, ugyanis az ofőnk szülinapjára az egyik gyerek csinálta. Mindenki rajtam röhögött, én meg már nem bírtam és kiszaladtam a mosdóba sírni. Átsírtam keserves 10 percet, mire nyílt az ajtó, és az általam legkevésbé kívánt személy lépett be, aki nem más volt mint Marci.
-Bocsáss meg, én nem gondoltam, hogy így fog elsülni.
-Te meg mit keresel itt?? Első óta szadizol! Nem hiszem hogy csak pont ezt bántad meg... Gondolom a tanár rádszólt.. Annyira utállak!- feleltem ingerülten és becsaptam magam után az ajtót az egyik wc fülkébe.
-Figyelj, én most tényleg sajnálom!-nyitotta rám az ajtót- Én ezt.. ezt azért csinálom már 5 éve mert... mert... szeretlek.- nyögte ki és szájon csókolt. Neki dőltünk a hideg csempefalnak és csak csókolóztunk a lányvécé egyik fülkéjében, míg meg nem szólalt a csengő.
-Öö.. izé, most mennem kell.. szia- tértem magamhoz és kirohantam a mosdóból. Az órán kerültük egymás pillantását, sőt szünetekben se nagyon láttuk egymást. Másnap azt hittem kicsit kedvesebb lesz hozzám, de ugyanazt a zsarnokoskodást folytatta velem, mint eddig, ezért csak most eszméltem rá, hogy lehet hogy én is szerelmes vagyok belé. De ez nem lehet. Én Chrissel járok, nem holmi terrorizáló, helyes, vagyis überhelyes pasival. Ajjj. Nehéz az élet...
-Beszélnünk kell.. Négyszemközt.- szólt Chris kizökkentve engem a merengésből.
-Meg tudom magyarázni..-feleltem pár perccel később, mikor Chris behurcolt egy kissé üres sarokba.
-Magyarázd is, mert én ezt nem értem.. Ki ez a csávó? Egyáltalán honnan ismered?? Ebben a kocsmában nem túl szerencsés összehaverkodni senkivel!
-Régen az osztálytársam volt. De nagyon nem bírtam, mert mindig csúfolt, és kinevetett.
-Éés mi az hogy szeret-e?? Úgy érzem ez nem a teljes sztory.-súlytott le rám ingerülten, én meg csak álltam kukán. Nem mondhatom el neki, hogy titkos szerelmem, aki elvileg viszont szeret, de nem mutatja ki, ott áll a pult mögött és épp egy részeg pasit részegít le mégjobban, tehát hazudtam.
-Dehoogy, félreérteeed! Csak ez egy ilyen sulis köszönés volt nálunk, hogy mindnkitől ezt kérdeztük folyton: szeretsz? Erre mindenki röhögött és ez volt a nagy poén.-Kamuztam iszonyú bénán.
-Aha.. értem.-méregette szúrós szemmel Marcit.- Figyelj Mia, mi lenne, ha most hazamennénk? Már nem bírom ezt a helyet.. főleg a csapost.-dörmögte oda még mellé.
-De izéé, én még hadd köszönjek el tőle, hiszen rég láttam és kicsit beszélni szeretnék vele.
-Jó, legyen. De siess.
Odarohantam hát a pulthoz, és mint egy vendég intettem Marcinak.
-Mit adhatok?-kérdezte rám se bagózva.
-A pultos srácból kérnék pár percet.-mondtam elfojtott nevetéssel.
-Á Mia, már nem a szépfiú mögött loholsz?- alázott le.. megint.
-Igazából, kint vár rám, én csak pár szót szeretnék váltani veled... kettőnkről.
-Óó. Az más. Várj egy picit. Tomi! Helyettesítenél légyszi 5-10 percig? Fontos elintézni valóm van. Köszii.- üvöltött oda egy srácnak, és megragadta a kezem és behúzott a raktárba.
-Szóóval, kettőnkről. Hallgatlak.
-Csaak arra a kérdésre szeretnék választ kapni amit az előbb is feltettem, kint.
-Hmm.. mi is volt az?? Jaa.. hogy.. áá.. öö..
-Szeretsz???
-Igen!- suttogta a fülembe, és megcsókolt. Ez sokkal érzelem dúsabb volt az ötödikes csóknál, már valahogy én is akartam, és nem bírtam megállni, hogy ne túrjak a hajába, és ne kulcsoljam a karom a nyaka köré. Hosszú-hosszú percegik csak csókolóztunk, mikor észbekaptam, hogy Chris vár. Ebből nagy galiba lesz. Elengedtem hát Marcit, de ő elém állt, így nem engedve ki az ajtón.
-Nono. Most én kérdezek. Te szeretsz engem, vagy azt a bájgúnárt szereted, aki naponta más csajt hoz ide?
-Tényleg?? Ezt nem mondta Chris.. Vagy csaak féltéken vagy?
-Nem én. Csak tájékoztatlak milyen pasit fogtál ki. De ne térj el a tárgytól! Te szeretsz engem?
-A helyzet az, hogy..- de ekkor berontott a "felbőszült Chris" és ordítozni kezdett.
-Mit képzelsz magadról, te kis kocsmáros mitugrász? Azt hiszed le tudod nyúlni a csajomat egy ilyen raktárjelenettel? Ahol beadod neki hogy szereted, hogy aztán ágybavihesd??
-Ami azt illeti, az első fele sikerült, a második felét meg végre se akartam hajtani bájgúnárkám.
-Miii??? Mia, te képes voltál.. ezzel...-itt lenézően Marcira pillantott- megcsalni? Amikor én itt töröm magam, hogy neked jó legyen? Tudod mit? Kössz nekem nem kell egy olyan lányból aki egyszerre két pasival kavar, és elvileg mindkettőt szeretni. Én leléptem. Egyedül is hazatalálsz, vagy max kocsmároskám hazakísér.-ezzel kicsörtetett és bevágta az ajtót. Csak egy zár kattanást és egy kulcs törést hallottunk, utána végleg elment.
-Basszus.. anyáék ki fognak nyírni.- zuttyantam le az egyik krumplis zsákra.
-Szerinten tölthetjük kellemesen is az éjszakát, ha már az a baromarc bezárt. Inkább felelj a kérdésemre!-guggolt le mellém. Hát, ha már Chris nem bír, akkor legalább vele legyek jóban, és válasz képpen megcsókoltam. Ledőltünk a krupliszsákról, a földre. Marci rajtam feküdt és majdnem összenyomott, de aztán látta, hogy mindjárt megfulladok, és kicsit felemelkedett.
-Ezt igennek veszem.-mondta csendesen, és az ölébe húzott a padlón ülve.
-Na és mi jót csináljunk éjszaka?
-Vagy aludjunk, mint minden normális ember... -kezdtem de Marci közbevágott.
-Tudod, hogy mi nem vagyunk normálisak. Én hülye 7évig szadiztalak, amikor csak egyszerűen szerelmes voltam. De azt nem mertem bevallani, ezért, hogy rám figyel, folyton ezt csináltam.
-Éés akkor 5.ben mért árultad el?
-Mert leesett, hogy ez neked nagyon rosszul esik.
-Oké... de miért tetszem neked?-tettem fel az először eszembejutó kérdést elpirulva.
-Először is.... szép vagy... okos... kedves... aranyos... vicces... és nem olyan mint a többi liba aki már most egy tonna sminket használ.-felelte, az arcomat csókolgatva.-De én miért tetszem neked? Hisz olyan bunkó voltam...
-Az tetszik.. hogy megbántad, és bocsánatot kértél, és mert überhelyes vagy.-ezzel szájon csókoltam. A következő események valahogy kiestek, és már csak annyira,emlékszem, hogy felébredtem Marci testéről és még mindig a raktárban voltunk. Marci még aludt, tehát gondoltam felhívom anyát, amit tegnap este kellett volna, de mindegy.
-Szia anya!
-Hol a fenében vagy te lány??? Egész est hívogattalak de ki voltál kapcsolva! Ezért még számolunk!-megnéztem a nem fogadott hívások listáját, és hát.. anya 57szer hívott. Szuper.
-Én csak találkoztam egy régi osztály társammal és hát beragadtunk egy kamrába, mert Chris bezárt, mert féltékeny lett a srácra. Ami mondjuk nem alaptalan...-csúszott ki a számon.
-Miranda! Mit képzelsz magadról?? Két sráccal egyszerre? Csalódtam benned. És mi az hogy egy kamrában? Gyere haza most azonnal!
-De nem tudunk kimenni, mert bezártak.. De ha kijutottunk hazamegyek. Szia.-és levágtam a telefont.
-Húha, anyukád a teljes neveden szólított Miranda!- röhögött ki Marci.
-Már megint kezded?? Most már járunk, nem kell szivatnod, hogy figyeljek rád.-vágtam be a durcást.
-Jó bocsi na.- karolt át Marci.-Tényleg járunk? És mi lesz a drágalátos csajozógéppel?
-Chrissre gondolsz? Még nem tudom. Egyelőre veped joban érzem magam, bár a suliban ugyis látni fogom.
-Mivaan???? Ez a nyomorék hozzátok fog járni???
-Nem nyomorék, de igen hozzánk fog járni.
-Én is beiratkozom. Ha kijutottunk azonnal.
-Mi? Chris miatt?
-Te nem fudod mire képes az az idióta. Minden nap más csajt hoz ide, lehet hogy ezt most nem hiszed el, de igen ez az igazság, és remélm majd kiderül és te is belátod. De most jussunk ki innen.-és elkezdett dörömbölni az ajtón.

Mia élete 6.rész

A nap végül jól sült el, bár akadtak problémás részek, de csak sorjában. Először is megkajáltunk. (Irtóra ügyesen süt/főz Chris) Reggeli után kiráncigált, szó szerint a teraszra, és.. és elővette a cigijét (!!!). Pár percig csak tátott szájjal bámultam rá, hogy úristen ez komoly?? Nem mertem szólni, mert hát én úgymond nyominak számítok és lehet hogy most ez a 'menő' hogy 8.ban cigizünk. A szüleim nem néznék jó szemmel, ha én is kipróbálnám, ugyhogy inkább halgattam, dí váratlanul megkérdezte.
-Nem kérsz egy szálat?
-Mi? Ó.. nem.. én nem cigizem.
-Mivan féélsz?-húzott oda magához cigivel a szájában. És azt a nyamvadt füstöt pont az arcomba kellet fújnia. Most moshatok hajat.. szuper.
-Nem, csak nem akarok tüdőrákos lenni és fiatalon meghalni.-ezzel ki is húztam a szájából és elnyomtam a korláton.
-Héé!- háborodott fel, de mielőtt elkaphatta volna a kezem, én kinyújtottam rá a nyelvem és rohantam be a házba. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a táskám, kirohantam a kapun és egész az utca végéig rohantam, de ott kifulladtam. Pechemre Chris formában volt így fél perc alatt utolért, megfogta a derekamat és visszahurcolt.
-Mi volt ez?- kérdezte pár perc múlva, mikor még mindig a fogságából próbáltam kiszabadulni.
-Ööö.. nem bírom a cigis pasikat- rögtönöztem. Én hülye. Összejövök a világ leghelyesebb pasijával és képes vagyok elküldeni... Most biztos, hogy elküld.. És az általánosom utolsó éve egy kudarc lesz, mivel egész évben ő gog piszkálni. De tévedtem.
-Akkor abbahagyom.- mondta és fogta az egész cigis 'felszerelését' és kivágta a kukába. Megint csak percekig döbbenten álltam. Ez komoly? Ilyet csinál egy pasi értem? Értem? Egy kis nyomi lányhoz, aki szinte stréber? Ez meghatott, és már egyáltalán nem volt kedvem elmenekülni.
-Akkor disco?
-Mi? Ja.. persze!-discoo??? Ez őrült? De biztos nem durva hely.. ugye? Ugyee???
-Akkor gyere. Közel van sétálunk.
-De mért nappal megyünk? Úgy tudtam, már amennyire egy 14 éves lány tudhatja, hogy egy disco éjjel menő.
-Ez éjjelnappal menő disco. Angliában is vannak ilyenek.. nappal kulturáltabb a környezt, ezért gondoltam.
-Hát oké.. te tudod.
-Gyere itt van.-húzott be eg kis kapun
-Várj ez azt írja 18 éven felülieknek!!
-Ne problémázz bejutunk!
-Őőő.. biztos akaro én ezt?-Kérdeztem félig magamtól, de Chris berángatott a pénztárhoz. Elégsokat rángat... ez fura...
-Két jegyet kérnénk.- mondta Chris egy csinos pénztáros nőnek. Mivel szinte elájult mikor ránézett nem is figyelte hogy csupán még négy évet kellet volna várnom a belépéssel.
-Na gyere!-fogta meg a kezem, és megint berángatott egy ajtón. Lassan szólnom kéne hogy fáj a karom. Hahó lány vagyok nem kéne rángatni. Mindegy.. Ilyen ő. Chris.
Bementünk és mindenki felénk fordult, a csajok akik elég hiányos öltözékben rázták intim részeiket, mind elolvadtak Chris láttán, de mikor megpillantották, hogy a kezemet fogja, átmentek féltékenybe és kábé úgy néztek rám, mintha én lennék az első számú nemkívánatos személy. A fiúk.. fiúk? Ezek már kábé pasin túlmenő felnőttek voltak.. De némelyik szó szerint akkora mint egy ló. Na szóval a hímneműek, csak feltartották a fél kezüket és sorra bekiabálták:
-Cső Chris!
-Mi a pálya Chriiiiiiss??
-Ejha.. újhús a színen? Hogy hívják a prédát?
-Ha megvolt passzold át!
És még egyéb perverz megjegyzések. Szinte lángolt a fejem, a beszólások, és a fülledt levegő miatt is.
-Chris!! Azt hiszem ez nem éppen a nekrm való hely! Azt hiszem én inkább megyek!
-Dehogy mész! Ezek a barmok mindjárt elmennek és jönnek a romantikus számok.-nyugtatott meg Chris. És valóban. Pár perc, múlva oszlani kezdett a perverz társaság és lassú, szerelmes dalok jöttek a helyére. Chris megfogta a derekam, bevitt a táncparkett közepére és lassan elkezdtünk táncolni. Én a vállába fúrtam a fejem és a nyaky köré fontam a kezem. Ő a derekamat fogta, de az egyik keze 'véletlenül' lejjebb csúszott.
-Naa!-hőköltem hátra.
-Bocsibocsi. Véletlen volt.-nevetett fel, mire megint hozzábújtam. De ő nem engedte hogy a vállába fúrjam a fejem, megfogta az állam és megcsókolt. De olyan érzelemdúsan, de egyszerre gyengéden és vadul, hogy minden lány elolvadt volna. Én el is olvadtam. Biztos nem kezdő. Gondoltam miközbe petceken át csak csókolóztunk. Aztán abbahagyta és megkérdezte.
-Nem kérsz valamit inni?
-De. Egy üveg víz jól esne.-ígyhát kézenfogva elindultunk a pult fele, de ekkor megtorpantam. Ott volt életem leggyűlöltebb személye. Richter Márton, vagyis Marci. Már elsőtől kezdve mindig piszkált engem, de olyan módon, hogy abból minden nap sírás lett a vége. De nem olyan kicsi ügyekkel minthogy jaj elvette a babámat. Hanem már akkor kiközösített olyan szinten, hogy az egész iskola kurvának hívott. ELSŐBEN! Ez a gyerek nem volt notmális, tiszt szívből utáltam, megkeserítette az életem. De szerencsére 4.-ben kirúgták, testi bántalmazásért(!). Tudom más fiúk is verekednek, de ő lelökött a lécsőn, egy nem kicsi lépcsőn egy harmadikos lányt(!) Szerintem javító suliba küldték, de mivel az apja milliárdos nemtommilyen menő meneddzser ezérz bármi történhetett. Szóval ott áltam totál leblokkolva a pulttól pár méterre amikor Chris észtevette hogy valami bajom van.
-Miaz? Mi történt?
-Inkább mégse kérek inni!
-De én szomjas vagyok. Na gyere már!-húzott a pult felé én pedig teljesen megsemmisülten álltam Chris háta mögött. Csak észre ne vegyen csak észre ne vegyen. Hajtogattam mgamban amikor megszólalt egy mély, furcsa hang.
-Szia Mia! De rég láttalak!

Mia élete 5.rész

Reggel korán keltem, és rögtön tudtam mit kell tennem: telefonálni. Már javában kerestem a táskámat mikor leesett: Chrisnél hagytam. Ajaj. Most mit csináljak? Nem mehetek oda hozzá, hogy bocs itt hagytam a táskám.. Az ciki lenne... De van más választásom? Így hát kicsinosítottam magam és elindultam. Valami Veréb utca 34 rémlett. Mikor odaértem, láttam, hogy jó helyen járok, ezt az szép nagy házat nem lehet eltéveszteni. Hát becsöngettem. Pár pillanat múlva nyílt is az ajtó, és Chris ott állt előttem egy szál alsógatyában.
-Hú. Öhh. Bocsi hogy felébresztettelek, de itt hagytam a táskámat tegnap.
-Szia Mia. Gyere csak be. Most készültem reggelizni csatlakozol?
-Persze, mért is ne?- feleltem és Chris berángatott az ajtón.
-Hogy van a bokád?
-Jól, köszi, már szinte nem is érzem, hogy fáj.
-Az jó, mert ma el jössz velem táncolni!-WÁÁÁÁ elhívott eegy randiraa!!!!
-Dejóó! És hova megyünk?
-Van itt a sarkon egy discoféleség.
-Király, és mikor?
-Hát gondoltam addig együtt leszünk és amikor van kedvünk elmegyünk.
-Rendben, de előbb még fel kéne hívnom apámat mert tegnap összevesztünk egy kicsit.
-Oké, ott a táskád.-mutatott a kanapéra. Felvettem a tatyóm és kivonultam a wc-re. Kivettem a telóm és már tárcsáztam is volna, de 50 nem fogadott hívás volt a legjobb barátnőmtől Emytől. Tejóég lehet hogy valami baja van? Muszáj felhívnom! Így hát apa helyett őt hívtam. Még egyet se csöngött ki rögtön felvette
-Na végre hogy visszahívsz!!! Láttad az új srácot??? Eszméletlenül helyes!!!! Azt hiszem szerelmes vagyok! Mia muszáj átjönnöd, ezt meg kell dumálnunk!
-Öh, ez most nem fog menni..
-Mia ne szórakozz!! Nyár közepe van mi dolgod van?-azt nem mondhattam neki, hogy épp álmai és az én álmaim pasijával vagyok együtt és, hogy elvileg járok is vele, tehát muszáj volt hazudnom neki. Ami elég rossz dolog, mivel ovis korom óta ismerem és neki eddig mindig igazat mondtam.
-Az a helyzet, hogy ma apámmal és a barátnőjével megyek hajózni aa... Velencei tóra, kb... most. Bocsiii.
-Ajj.. De mikor jössz haza?-kérdezte csalódottan. Mit mondjak? Mennyit leszek még Chrissel? 2 nap? 3? Inkább kettő
-2 nap múlva. De majd hívlak.
-Oksa. Érezd jól magad! Sziaa!
-Szia!-mekkora barom vagyok! El kellet volna mondanom az igazat, mert ha kiderül, akkor tuti jól összeveszünk Emy-vel, de hát ő Chris! Olyan mint egy görög isten! És velem van!!
Apát már nem hívhatom fel, azt hinné, hogy telefonbanya vagyok, vagyis aki órákig telefonál, ezt Emy-vel találtuk ki.
-Na végre! Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Chris mikor kijöttem, de válaszolni már nem tudtam, mert magához ölelt, és elkezdett vadul csókolni. Én visszacsókoltam, ez így ment percekig, mikor ledöltünk a kanapéra, én persze alulra szorultam, és Chris majdnem agyonnyomott. Hány kiló lehet? Mondjuk ez a sok izom... Kb 80. Vagy több?
De őt nem zavarta, hogy mindjárt megfulladok, csak csókolt, és elkezdte lefele húzni a pólómat, majd a nadrágomat.
-Na! Mit csinálsz? Még csak tegnap találkoztunk!!! És még csak 14 vagyok!!
-Ja, bocs, csak annyira kicsípted magad- nevetett fel, és a kezembe nyomta a ruháimat. Gyorsan felöltöztem és el kezdtem rohanni a kijárat felé.
-Hé! Most hova mész?-Ugrott elém és megfogta a derekam.-Nem csinálok ilyet többet, csak maradj légyszi!-könyörgött és bociszemekkel nézett rám. Jesszus de gyönyörű!
-Jó. De többet nem megyek a kanapéra se az ágyba!-Lehet hogy ezt akarta tegnap is? Azért mondta, hogy ne aludjak el? DE hát még csak 14, max 15. Mondjuk úgy néz ki mintha 17 lenne.