http://anettsblogdesign.blogspot.hu/

Medveczki Anett

Neki köszönhetem a fejlécemet :) Kérjetek tőle nyugodtan nektek is csinál! mégegyszer köszi Anett!!! :)

7.rész

Remélem majd kiderül, és te is belátod. De most jussunk kis innen-és elkezdett dörömbölni az ajtón.
Segíííítsééég!-kiabáltuk egyszerre, de nem jött válasz.
-Én ezt már nem bírom.-fakadt ki Marci. Egy hosszú vasrudat felvett a földről és elkezdte feszíteni az ajtót, de nem akart kinyílni.
-Asszem itt maradunk éjszakára.-mondtam neki, mikor már 5perce feszegette az ajtót.-Inkább hagyjad mert a végén még eltöröd!- figyelmeztettem de későn.. reccs... beletört az ajtóba.. király most aztán lehet, hogy kintről se lehet kinyitni.
-Akkor.. mihez van kedved, mit csináljunk?-huppant le mellém egy másik krumplis zsákba.
-Te vagy a pasi döntsd el te.-gúnyolódtam.
-Hátjóó.. Ismered azt a játékot, hogy igazság vagy bátorság?
-Az nem a felesz vagy mersz átnevezve?-röhögtem ki.
-Jóvaaan.. De ha nem felelsz, akkor meg kell csinálnod egy próbát.
-Végülis, nincs túl sok választásom.-sóhajtottam, és elkezdtünk játszani. Persze hogy én kezdtem ki más kezdett volna.
-Naa akkor igazság vagy bátorság?-érdeklődött mosolyogva.
-Egyszer élünk... igazság.-hervasztottam le a felviduló arcát.
-Okké, akkoor mondjuk.. Szereted Christ?
Na basszus erre nem számítottam. Mi a fenét mondjak? Bírom Christ mert nagyon helyes meg minden, de Marci is az.. szóval inkább nem akarom megbántani Marcit. De őt is szeretem úgyhogy ez fura.. Én magam is fura vagyok tudom.. tehát hazudtam:
-Nem.
-Akkor mi a fenéért voltál vele???
-Hohóóó csak egy kérdés én jövök. Igazság vagy bátorság.
-Persze, hogy bátorság..
-Rendben. Akkor mond el a legféltettebb titkodat.
-Héé ez igazság!
-Nemiis mert én azt kértem, hogy MOND el.- vigyorogtam gúnyosan.
-Gonosz vagy. A legféltetteb titkom.. hmm.. asszem az, hogy.. szeretlek.- suttogta és, kihúzott a "babzsákomból" egyenesen az ölébe és megcsókolt. Hosszú csók volt. Teljesen belefeletkeztünk abba, hogy éppen játszunk, hogy hol is vagyunk és miért is. Ezért persze, hogy nem vettük észre mikor kinyílt az ajtó és egy ember keresztülesett rajtunk.
-Ti meg mi a fenét csináltok itt???? Marci??? Hogy a túróba lerülsz ide, amikor elvileg dolgozol??-üvöltötte le a fejünket egy fiatal férfi, mint később megtudtam Marci főnöke (hupsz).
-Bocsánat, de bezártak minket.-válaszolt Marci kurtán.
-És az azt jelenti, hogy itt benn mardtok enyelegni, ahelyett, hogy felhívnátok valakit aki esetleg ki tudna engedni?? Ezt tuti levonom a fizetésedből! És most mars ki innen!- persze! Volt nálunk telefon, de hülyék vagyunk.. xD
-Amúgy megtudhatnám esetleg, hogy te ki a fene vagy?-szólt hozzám idegesen.
-Mia. Az ő barátnője.-öleltem át Marcit és ekkor kitört a káosz.

Mia élete 6/2

-Szia Mia! De rég láttalak!- kiáltott oda nekem Marci.-Mit keresel te egy ilyen helyen?
-Marci.........- hirtelen nem tudtam mit szólni, egyszerűen annyira utáltam ezt az embert, mert megkeserítette az életemet, ugyanakkor egymillió dolgot szerettem volna kérdezni tőle pl.: Hogy vagy?, Melyik suliba jársz?, Mi történt a többiekkel?, erre kicsúszott a számon a legbénább kérdés amit valaha is mondhat egy közel 15 éves csaj, egy olyan dologról, amit titokban akar tartani:
-Szeretsz?
-Mi van? Beütött a pia? Húhha nagyon kell vigyáznod öregem a csajszira, mert nem lesz  jó ha idegen emberekkel kavar a hölgyike.- reagálta le Marci az ügyet, de tudtam, hogy a szíve vagy talán a csöppnyi agya legeslegmélyén tudta miről beszélek, ugyanis ötödikben... Na ez egy elég durva sztory... Szóval, egy tavaszi napon kezdődött. Reggel, mint minden sulis nap, felkeltem, mosakodtam, felöltöztem és bementem a suliba. Ez eddig normálisan sült el, ám az osztályba lépve, valaki kigáncsolt, és arccal beleestem a tanári asztalon lévő tortába, ugyanis az ofőnk szülinapjára az egyik gyerek csinálta. Mindenki rajtam röhögött, én meg már nem bírtam és kiszaladtam a mosdóba sírni. Átsírtam keserves 10 percet, mire nyílt az ajtó, és az általam legkevésbé kívánt személy lépett be, aki nem más volt mint Marci.
-Bocsáss meg, én nem gondoltam, hogy így fog elsülni.
-Te meg mit keresel itt?? Első óta szadizol! Nem hiszem hogy csak pont ezt bántad meg... Gondolom a tanár rádszólt.. Annyira utállak!- feleltem ingerülten és becsaptam magam után az ajtót az egyik wc fülkébe.
-Figyelj, én most tényleg sajnálom!-nyitotta rám az ajtót- Én ezt.. ezt azért csinálom már 5 éve mert... mert... szeretlek.- nyögte ki és szájon csókolt. Neki dőltünk a hideg csempefalnak és csak csókolóztunk a lányvécé egyik fülkéjében, míg meg nem szólalt a csengő.
-Öö.. izé, most mennem kell.. szia- tértem magamhoz és kirohantam a mosdóból. Az órán kerültük egymás pillantását, sőt szünetekben se nagyon láttuk egymást. Másnap azt hittem kicsit kedvesebb lesz hozzám, de ugyanazt a zsarnokoskodást folytatta velem, mint eddig, ezért csak most eszméltem rá, hogy lehet hogy én is szerelmes vagyok belé. De ez nem lehet. Én Chrissel járok, nem holmi terrorizáló, helyes, vagyis überhelyes pasival. Ajjj. Nehéz az élet...
-Beszélnünk kell.. Négyszemközt.- szólt Chris kizökkentve engem a merengésből.
-Meg tudom magyarázni..-feleltem pár perccel később, mikor Chris behurcolt egy kissé üres sarokba.
-Magyarázd is, mert én ezt nem értem.. Ki ez a csávó? Egyáltalán honnan ismered?? Ebben a kocsmában nem túl szerencsés összehaverkodni senkivel!
-Régen az osztálytársam volt. De nagyon nem bírtam, mert mindig csúfolt, és kinevetett.
-Éés mi az hogy szeret-e?? Úgy érzem ez nem a teljes sztory.-súlytott le rám ingerülten, én meg csak álltam kukán. Nem mondhatom el neki, hogy titkos szerelmem, aki elvileg viszont szeret, de nem mutatja ki, ott áll a pult mögött és épp egy részeg pasit részegít le mégjobban, tehát hazudtam.
-Dehoogy, félreérteeed! Csak ez egy ilyen sulis köszönés volt nálunk, hogy mindnkitől ezt kérdeztük folyton: szeretsz? Erre mindenki röhögött és ez volt a nagy poén.-Kamuztam iszonyú bénán.
-Aha.. értem.-méregette szúrós szemmel Marcit.- Figyelj Mia, mi lenne, ha most hazamennénk? Már nem bírom ezt a helyet.. főleg a csapost.-dörmögte oda még mellé.
-De izéé, én még hadd köszönjek el tőle, hiszen rég láttam és kicsit beszélni szeretnék vele.
-Jó, legyen. De siess.
Odarohantam hát a pulthoz, és mint egy vendég intettem Marcinak.
-Mit adhatok?-kérdezte rám se bagózva.
-A pultos srácból kérnék pár percet.-mondtam elfojtott nevetéssel.
-Á Mia, már nem a szépfiú mögött loholsz?- alázott le.. megint.
-Igazából, kint vár rám, én csak pár szót szeretnék váltani veled... kettőnkről.
-Óó. Az más. Várj egy picit. Tomi! Helyettesítenél légyszi 5-10 percig? Fontos elintézni valóm van. Köszii.- üvöltött oda egy srácnak, és megragadta a kezem és behúzott a raktárba.
-Szóóval, kettőnkről. Hallgatlak.
-Csaak arra a kérdésre szeretnék választ kapni amit az előbb is feltettem, kint.
-Hmm.. mi is volt az?? Jaa.. hogy.. áá.. öö..
-Szeretsz???
-Igen!- suttogta a fülembe, és megcsókolt. Ez sokkal érzelem dúsabb volt az ötödikes csóknál, már valahogy én is akartam, és nem bírtam megállni, hogy ne túrjak a hajába, és ne kulcsoljam a karom a nyaka köré. Hosszú-hosszú percegik csak csókolóztunk, mikor észbekaptam, hogy Chris vár. Ebből nagy galiba lesz. Elengedtem hát Marcit, de ő elém állt, így nem engedve ki az ajtón.
-Nono. Most én kérdezek. Te szeretsz engem, vagy azt a bájgúnárt szereted, aki naponta más csajt hoz ide?
-Tényleg?? Ezt nem mondta Chris.. Vagy csaak féltéken vagy?
-Nem én. Csak tájékoztatlak milyen pasit fogtál ki. De ne térj el a tárgytól! Te szeretsz engem?
-A helyzet az, hogy..- de ekkor berontott a "felbőszült Chris" és ordítozni kezdett.
-Mit képzelsz magadról, te kis kocsmáros mitugrász? Azt hiszed le tudod nyúlni a csajomat egy ilyen raktárjelenettel? Ahol beadod neki hogy szereted, hogy aztán ágybavihesd??
-Ami azt illeti, az első fele sikerült, a második felét meg végre se akartam hajtani bájgúnárkám.
-Miii??? Mia, te képes voltál.. ezzel...-itt lenézően Marcira pillantott- megcsalni? Amikor én itt töröm magam, hogy neked jó legyen? Tudod mit? Kössz nekem nem kell egy olyan lányból aki egyszerre két pasival kavar, és elvileg mindkettőt szeretni. Én leléptem. Egyedül is hazatalálsz, vagy max kocsmároskám hazakísér.-ezzel kicsörtetett és bevágta az ajtót. Csak egy zár kattanást és egy kulcs törést hallottunk, utána végleg elment.
-Basszus.. anyáék ki fognak nyírni.- zuttyantam le az egyik krumplis zsákra.
-Szerinten tölthetjük kellemesen is az éjszakát, ha már az a baromarc bezárt. Inkább felelj a kérdésemre!-guggolt le mellém. Hát, ha már Chris nem bír, akkor legalább vele legyek jóban, és válasz képpen megcsókoltam. Ledőltünk a krupliszsákról, a földre. Marci rajtam feküdt és majdnem összenyomott, de aztán látta, hogy mindjárt megfulladok, és kicsit felemelkedett.
-Ezt igennek veszem.-mondta csendesen, és az ölébe húzott a padlón ülve.
-Na és mi jót csináljunk éjszaka?
-Vagy aludjunk, mint minden normális ember... -kezdtem de Marci közbevágott.
-Tudod, hogy mi nem vagyunk normálisak. Én hülye 7évig szadiztalak, amikor csak egyszerűen szerelmes voltam. De azt nem mertem bevallani, ezért, hogy rám figyel, folyton ezt csináltam.
-Éés akkor 5.ben mért árultad el?
-Mert leesett, hogy ez neked nagyon rosszul esik.
-Oké... de miért tetszem neked?-tettem fel az először eszembejutó kérdést elpirulva.
-Először is.... szép vagy... okos... kedves... aranyos... vicces... és nem olyan mint a többi liba aki már most egy tonna sminket használ.-felelte, az arcomat csókolgatva.-De én miért tetszem neked? Hisz olyan bunkó voltam...
-Az tetszik.. hogy megbántad, és bocsánatot kértél, és mert überhelyes vagy.-ezzel szájon csókoltam. A következő események valahogy kiestek, és már csak annyira,emlékszem, hogy felébredtem Marci testéről és még mindig a raktárban voltunk. Marci még aludt, tehát gondoltam felhívom anyát, amit tegnap este kellett volna, de mindegy.
-Szia anya!
-Hol a fenében vagy te lány??? Egész est hívogattalak de ki voltál kapcsolva! Ezért még számolunk!-megnéztem a nem fogadott hívások listáját, és hát.. anya 57szer hívott. Szuper.
-Én csak találkoztam egy régi osztály társammal és hát beragadtunk egy kamrába, mert Chris bezárt, mert féltékeny lett a srácra. Ami mondjuk nem alaptalan...-csúszott ki a számon.
-Miranda! Mit képzelsz magadról?? Két sráccal egyszerre? Csalódtam benned. És mi az hogy egy kamrában? Gyere haza most azonnal!
-De nem tudunk kimenni, mert bezártak.. De ha kijutottunk hazamegyek. Szia.-és levágtam a telefont.
-Húha, anyukád a teljes neveden szólított Miranda!- röhögött ki Marci.
-Már megint kezded?? Most már járunk, nem kell szivatnod, hogy figyeljek rád.-vágtam be a durcást.
-Jó bocsi na.- karolt át Marci.-Tényleg járunk? És mi lesz a drágalátos csajozógéppel?
-Chrissre gondolsz? Még nem tudom. Egyelőre veped joban érzem magam, bár a suliban ugyis látni fogom.
-Mivaan???? Ez a nyomorék hozzátok fog járni???
-Nem nyomorék, de igen hozzánk fog járni.
-Én is beiratkozom. Ha kijutottunk azonnal.
-Mi? Chris miatt?
-Te nem fudod mire képes az az idióta. Minden nap más csajt hoz ide, lehet hogy ezt most nem hiszed el, de igen ez az igazság, és remélm majd kiderül és te is belátod. De most jussunk ki innen.-és elkezdett dörömbölni az ajtón.

Mia élete 6.rész

A nap végül jól sült el, bár akadtak problémás részek, de csak sorjában. Először is megkajáltunk. (Irtóra ügyesen süt/főz Chris) Reggeli után kiráncigált, szó szerint a teraszra, és.. és elővette a cigijét (!!!). Pár percig csak tátott szájjal bámultam rá, hogy úristen ez komoly?? Nem mertem szólni, mert hát én úgymond nyominak számítok és lehet hogy most ez a 'menő' hogy 8.ban cigizünk. A szüleim nem néznék jó szemmel, ha én is kipróbálnám, ugyhogy inkább halgattam, dí váratlanul megkérdezte.
-Nem kérsz egy szálat?
-Mi? Ó.. nem.. én nem cigizem.
-Mivan féélsz?-húzott oda magához cigivel a szájában. És azt a nyamvadt füstöt pont az arcomba kellet fújnia. Most moshatok hajat.. szuper.
-Nem, csak nem akarok tüdőrákos lenni és fiatalon meghalni.-ezzel ki is húztam a szájából és elnyomtam a korláton.
-Héé!- háborodott fel, de mielőtt elkaphatta volna a kezem, én kinyújtottam rá a nyelvem és rohantam be a házba. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a táskám, kirohantam a kapun és egész az utca végéig rohantam, de ott kifulladtam. Pechemre Chris formában volt így fél perc alatt utolért, megfogta a derekamat és visszahurcolt.
-Mi volt ez?- kérdezte pár perc múlva, mikor még mindig a fogságából próbáltam kiszabadulni.
-Ööö.. nem bírom a cigis pasikat- rögtönöztem. Én hülye. Összejövök a világ leghelyesebb pasijával és képes vagyok elküldeni... Most biztos, hogy elküld.. És az általánosom utolsó éve egy kudarc lesz, mivel egész évben ő gog piszkálni. De tévedtem.
-Akkor abbahagyom.- mondta és fogta az egész cigis 'felszerelését' és kivágta a kukába. Megint csak percekig döbbenten álltam. Ez komoly? Ilyet csinál egy pasi értem? Értem? Egy kis nyomi lányhoz, aki szinte stréber? Ez meghatott, és már egyáltalán nem volt kedvem elmenekülni.
-Akkor disco?
-Mi? Ja.. persze!-discoo??? Ez őrült? De biztos nem durva hely.. ugye? Ugyee???
-Akkor gyere. Közel van sétálunk.
-De mért nappal megyünk? Úgy tudtam, már amennyire egy 14 éves lány tudhatja, hogy egy disco éjjel menő.
-Ez éjjelnappal menő disco. Angliában is vannak ilyenek.. nappal kulturáltabb a környezt, ezért gondoltam.
-Hát oké.. te tudod.
-Gyere itt van.-húzott be eg kis kapun
-Várj ez azt írja 18 éven felülieknek!!
-Ne problémázz bejutunk!
-Őőő.. biztos akaro én ezt?-Kérdeztem félig magamtól, de Chris berángatott a pénztárhoz. Elégsokat rángat... ez fura...
-Két jegyet kérnénk.- mondta Chris egy csinos pénztáros nőnek. Mivel szinte elájult mikor ránézett nem is figyelte hogy csupán még négy évet kellet volna várnom a belépéssel.
-Na gyere!-fogta meg a kezem, és megint berángatott egy ajtón. Lassan szólnom kéne hogy fáj a karom. Hahó lány vagyok nem kéne rángatni. Mindegy.. Ilyen ő. Chris.
Bementünk és mindenki felénk fordult, a csajok akik elég hiányos öltözékben rázták intim részeiket, mind elolvadtak Chris láttán, de mikor megpillantották, hogy a kezemet fogja, átmentek féltékenybe és kábé úgy néztek rám, mintha én lennék az első számú nemkívánatos személy. A fiúk.. fiúk? Ezek már kábé pasin túlmenő felnőttek voltak.. De némelyik szó szerint akkora mint egy ló. Na szóval a hímneműek, csak feltartották a fél kezüket és sorra bekiabálták:
-Cső Chris!
-Mi a pálya Chriiiiiiss??
-Ejha.. újhús a színen? Hogy hívják a prédát?
-Ha megvolt passzold át!
És még egyéb perverz megjegyzések. Szinte lángolt a fejem, a beszólások, és a fülledt levegő miatt is.
-Chris!! Azt hiszem ez nem éppen a nekrm való hely! Azt hiszem én inkább megyek!
-Dehogy mész! Ezek a barmok mindjárt elmennek és jönnek a romantikus számok.-nyugtatott meg Chris. És valóban. Pár perc, múlva oszlani kezdett a perverz társaság és lassú, szerelmes dalok jöttek a helyére. Chris megfogta a derekam, bevitt a táncparkett közepére és lassan elkezdtünk táncolni. Én a vállába fúrtam a fejem és a nyaky köré fontam a kezem. Ő a derekamat fogta, de az egyik keze 'véletlenül' lejjebb csúszott.
-Naa!-hőköltem hátra.
-Bocsibocsi. Véletlen volt.-nevetett fel, mire megint hozzábújtam. De ő nem engedte hogy a vállába fúrjam a fejem, megfogta az állam és megcsókolt. De olyan érzelemdúsan, de egyszerre gyengéden és vadul, hogy minden lány elolvadt volna. Én el is olvadtam. Biztos nem kezdő. Gondoltam miközbe petceken át csak csókolóztunk. Aztán abbahagyta és megkérdezte.
-Nem kérsz valamit inni?
-De. Egy üveg víz jól esne.-ígyhát kézenfogva elindultunk a pult fele, de ekkor megtorpantam. Ott volt életem leggyűlöltebb személye. Richter Márton, vagyis Marci. Már elsőtől kezdve mindig piszkált engem, de olyan módon, hogy abból minden nap sírás lett a vége. De nem olyan kicsi ügyekkel minthogy jaj elvette a babámat. Hanem már akkor kiközösített olyan szinten, hogy az egész iskola kurvának hívott. ELSŐBEN! Ez a gyerek nem volt notmális, tiszt szívből utáltam, megkeserítette az életem. De szerencsére 4.-ben kirúgták, testi bántalmazásért(!). Tudom más fiúk is verekednek, de ő lelökött a lécsőn, egy nem kicsi lépcsőn egy harmadikos lányt(!) Szerintem javító suliba küldték, de mivel az apja milliárdos nemtommilyen menő meneddzser ezérz bármi történhetett. Szóval ott áltam totál leblokkolva a pulttól pár méterre amikor Chris észtevette hogy valami bajom van.
-Miaz? Mi történt?
-Inkább mégse kérek inni!
-De én szomjas vagyok. Na gyere már!-húzott a pult felé én pedig teljesen megsemmisülten álltam Chris háta mögött. Csak észre ne vegyen csak észre ne vegyen. Hajtogattam mgamban amikor megszólalt egy mély, furcsa hang.
-Szia Mia! De rég láttalak!

Mia élete 5.rész

Reggel korán keltem, és rögtön tudtam mit kell tennem: telefonálni. Már javában kerestem a táskámat mikor leesett: Chrisnél hagytam. Ajaj. Most mit csináljak? Nem mehetek oda hozzá, hogy bocs itt hagytam a táskám.. Az ciki lenne... De van más választásom? Így hát kicsinosítottam magam és elindultam. Valami Veréb utca 34 rémlett. Mikor odaértem, láttam, hogy jó helyen járok, ezt az szép nagy házat nem lehet eltéveszteni. Hát becsöngettem. Pár pillanat múlva nyílt is az ajtó, és Chris ott állt előttem egy szál alsógatyában.
-Hú. Öhh. Bocsi hogy felébresztettelek, de itt hagytam a táskámat tegnap.
-Szia Mia. Gyere csak be. Most készültem reggelizni csatlakozol?
-Persze, mért is ne?- feleltem és Chris berángatott az ajtón.
-Hogy van a bokád?
-Jól, köszi, már szinte nem is érzem, hogy fáj.
-Az jó, mert ma el jössz velem táncolni!-WÁÁÁÁ elhívott eegy randiraa!!!!
-Dejóó! És hova megyünk?
-Van itt a sarkon egy discoféleség.
-Király, és mikor?
-Hát gondoltam addig együtt leszünk és amikor van kedvünk elmegyünk.
-Rendben, de előbb még fel kéne hívnom apámat mert tegnap összevesztünk egy kicsit.
-Oké, ott a táskád.-mutatott a kanapéra. Felvettem a tatyóm és kivonultam a wc-re. Kivettem a telóm és már tárcsáztam is volna, de 50 nem fogadott hívás volt a legjobb barátnőmtől Emytől. Tejóég lehet hogy valami baja van? Muszáj felhívnom! Így hát apa helyett őt hívtam. Még egyet se csöngött ki rögtön felvette
-Na végre hogy visszahívsz!!! Láttad az új srácot??? Eszméletlenül helyes!!!! Azt hiszem szerelmes vagyok! Mia muszáj átjönnöd, ezt meg kell dumálnunk!
-Öh, ez most nem fog menni..
-Mia ne szórakozz!! Nyár közepe van mi dolgod van?-azt nem mondhattam neki, hogy épp álmai és az én álmaim pasijával vagyok együtt és, hogy elvileg járok is vele, tehát muszáj volt hazudnom neki. Ami elég rossz dolog, mivel ovis korom óta ismerem és neki eddig mindig igazat mondtam.
-Az a helyzet, hogy ma apámmal és a barátnőjével megyek hajózni aa... Velencei tóra, kb... most. Bocsiii.
-Ajj.. De mikor jössz haza?-kérdezte csalódottan. Mit mondjak? Mennyit leszek még Chrissel? 2 nap? 3? Inkább kettő
-2 nap múlva. De majd hívlak.
-Oksa. Érezd jól magad! Sziaa!
-Szia!-mekkora barom vagyok! El kellet volna mondanom az igazat, mert ha kiderül, akkor tuti jól összeveszünk Emy-vel, de hát ő Chris! Olyan mint egy görög isten! És velem van!!
Apát már nem hívhatom fel, azt hinné, hogy telefonbanya vagyok, vagyis aki órákig telefonál, ezt Emy-vel találtuk ki.
-Na végre! Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Chris mikor kijöttem, de válaszolni már nem tudtam, mert magához ölelt, és elkezdett vadul csókolni. Én visszacsókoltam, ez így ment percekig, mikor ledöltünk a kanapéra, én persze alulra szorultam, és Chris majdnem agyonnyomott. Hány kiló lehet? Mondjuk ez a sok izom... Kb 80. Vagy több?
De őt nem zavarta, hogy mindjárt megfulladok, csak csókolt, és elkezdte lefele húzni a pólómat, majd a nadrágomat.
-Na! Mit csinálsz? Még csak tegnap találkoztunk!!! És még csak 14 vagyok!!
-Ja, bocs, csak annyira kicsípted magad- nevetett fel, és a kezembe nyomta a ruháimat. Gyorsan felöltöztem és el kezdtem rohanni a kijárat felé.
-Hé! Most hova mész?-Ugrott elém és megfogta a derekam.-Nem csinálok ilyet többet, csak maradj légyszi!-könyörgött és bociszemekkel nézett rám. Jesszus de gyönyörű!
-Jó. De többet nem megyek a kanapéra se az ágyba!-Lehet hogy ezt akarta tegnap is? Azért mondta, hogy ne aludjak el? DE hát még csak 14, max 15. Mondjuk úgy néz ki mintha 17 lenne.

Mia élete 4. rész

A házban Chris letett a kanapéra és kiment a konyhába jégért. Addig én a tv tükrében kicsit ki csinosítottam magam, de így is borzalmasan festettem.
-Tessék, egy kis jég a bokádra.-mondta és felém nyújtotta a jegeszacskót. Meg akartam fogni de a vállam is baromira fájt ezért nem tudtam értenyúlni.
-Várj majd én.-odasétált a kanapéhoz leült mellém és az ölébe vette a lábaimat. Óvatosan elkezdte rányomni a jeget, am kicsit fájt de Chris látványától annyira jól éreztem magam, hogy nem törődtem vele.
-Mutasd a válladat is.-kérte de mire megmozdultam volna, már ott volt előttem par centire, megfogta a vállam és elkezdte masszírozni. Eközbe az arca vészesen közeledett az enyém felé és mire észbekaptam volna a szája már az enyémhez tapadva. Percegik csókolóztunk, de ez nekem óráknak tűnt. Mikor befejezte, ennyit szólt:
-Mi is a neved?
-Mia.. a nevem Mia. Te pedig Chris vagy.-mosolyogtam és elkezdtem közelíteni hozzá, hogy mégegyszer megcsókoljam.
-Na várj.. Ezt te honnan tudod???
Azt nem mondhattam, hogy egy suliba sőt egy osztályba fogunk járni, és azt se hogy facebookon uánanéztem, és ekkor eszembejutott Ádám az öccse és hálát adtam az istennek hogy megszólított.
-Az öcséd Ádám látta, hogy téged nézlek edzés közben, így odajött és elmondt ki vagy.
-Ó az a gézengúz. Az öcsém mindig ekavar a csajaimnak.
-Mivan? Én most a csajod vagyok??
-Hát, csókolóztunk.
-De nem is ismerjük egymást.
-Hát majd megismerjük. Azta hogy elszaladt az idő, nincs kedved itt vacsorázni?
Tejóég, hány óra lehet? Anya ki fog nyírni. Gyorsan telefoon! Hol a franca van a telóm?? Á megvan. Úristen 24 nemfogadott hívás anyától. Ajaj nagy bajban vagyok
-Pillanat telefonálnom kell.
-Csak nyugodtan- mosolygott rám és kiment.
-Öhm szia anya. Mielőtt leszídnál tudd hogy elestem a futópadon és most fáj a bokám meg a vállam. De hát ott volt Chris és hazavitt a lakására. És megkért, hogy hadd vacsorázzak itt, légyszia anya ez nagyon jó lenne!!
-Jaj kicsim! De ugye jól vagy? Máskor nem engedném meg hogy fiúnál aludj de most az egyszer, rendben.
-Várj anya nem alszom itt, vagy még nem tudom. Jaj visszajön le kel tennem. Szia anya és köszi.
-Na akkor mi a pálya?
-Itt aludhatok. Vagyis vacsorázhatok.
Oh hogy lehetek ilyen balfék??? Ezen biztos begurul.
-Hát felőlem itt is aludhatsz de csak az én ágyamban,van hely.-reagált és kaccsintott. Tejóég, megint mit szervez? Még csak nyolcadikosok vagyunk.... El kéne kezdenem dumálni arról hogy hova jár suliba...
-És hova jársz suliba?
-Tudod te jól.
-Mi? Miért tudnám?
-Mivel te is oda jársz. Megkaptam az osztálytársaim névsorát nyugi. És a Mia nem egy gyakori név. És tudom hogy nem az "öcsémtől” tudod a nevem. Mert nekem nincs testvérem.
-Akkor ki volt az az Ádám?
-A zenekaromban a dobos.
-Wow. Neked van zenekarod? És te mivel játszol?
-Én énekelek és gitározok. Játszak neked egy dalt? Most írtam és a megfelelő személynek akarom majd előadni.
-Hát.. Rendben.-elment, fel az emeletre és visszatért egy gitárral a kezében.
-Ezt akkor írtam mikor a szüleim itthagytak és elköltöztek 4 hónapra Angliába.
Elkezdett játszani és énekelni én meg elvesztem szép kék szemeiben. Csak hallgattam a gyönyörű dallamot és a lufi közben akkorára nőtt, hogy úgy éreztem mindjárt felszállok. De sajnos vége lett én meg csak bambán bámultam kék szemeit.
-Mit nézel?
-Jaj, bocs. Csak a szemeid... Gyönyörűek. Most biztos hülyének nézel.
-Nem, dehogy. A te szemeid is gyönyörűek.
Azt hittem menten elolvadok. Erre felkapott és kisétált velem az erkélyre, ahonnan pont látszott a naplemente. Leült a hintaágyra, engem az ölébe ültetett, és így romantikusan végignézhettük volna az egészet, ha nem tüsszögöm el magam.
-Gyere beviszlek az ágyamba.
Megint felkapott és felvitt egy csigalépcsőn, befektetett egy puha, franciaágyba és betakart egy puha lepedővel, még a párna is puha volt. Mi van itt?
-Na jólvan. Nem vagy éhes?
-De egy picikét.
-Akkor lemegyek, szedek valamit a hűtőből, de addig el ne aludj nekem.
De sajnos elaludtam. Már csak annyit hallottam, hogy felsóhajt, letesz egy tálcát az asztalra majd mellém fekszik és átkarol.
Így aludtunk reggelig, mígnem felébredtem és próbáltam felülni, de Chris szinte rajtam feküdt. Ezért elkezdtem mozgolódni aminek az lett a vége, hogy leestem az ágyról magammal húzva Christ, szerencsére éppen időben elgurultam és nem nyomott agyon Chris.
Nem is tudom hogy gondoltam ezt de ráfeküdtem Chrisre és óvatosan megcsókoltam. Chris erre felébredt és visszacsókolt.
-Hogy kerülünk a földre?
-Hát véletlen leestem és magammal rántottalak.
-Nem ettél vacsorát, mondtam hogy ne aludj el.
-Bocsánat. De még bepótolhatjuk.
Így hát lementünk a konyhába reggeliztünk egy nagyot és felajánlotta, hogy hazavisz. Beleegyeztem. Erre a kezembe nyomott egy szalvétát rajta 11 számjeggyel.
-Ez a telefonszámom, bármikor hívj ha szeretnél. De akár holnap el is mehetünk valahová.
-Rendben, majd hívlak délután.
Beültünk a kocsiba, hazavitt, az autóba még megcsókolt, áztán kiszálltam és elment.
Ekkora peches is csak én lehetek mert apámnak pont most kellet jönnie meglátogatnia. Ahogy beléptem apám rögtön rám ordított.
-Még csak 14 vagy, ki ez a fiú?? Mit csinált veled éjszaka??? Nem hiszem el, hogy képes voltál ebbe belemenni!!
-Neked is szia apa. Amúgy anya megengedte hogy ottmaradjak.
-Anyád tök részeg volt, amikor hívtad, pont akkor érkeztem meg, mikor itt enyelgett az egyik tanároddal...
-Nemár anya! Pont itt???
-És hulla részegre itta már magát amikor hívtad.
-Apa! Semmi nem történt Chrissel, csak egy (meg még pár) csók volt és semmi több.
-Akkor is megtiltom, hogy többet találkozz vele!
-Hát az nehéz lesz mivel egy osztályba fogunk járni, és amúgy is nem tilthatod meg mert te sohase nevelsz engem! Elköltöztél innen anyára hagyva engem, úgyhogy ne szólj be az életembe!
-Attól még az apád vagyok!
-Genetikailag igen, de más értelemben nem! Menj innen el kérlek!
Apám megsértődött és elment. Mit tettem? Apám egy csomószor jó volt hozzám én meg elküldtem... Borzalmas vagyok...

Mia élete 3. rész

Reggel korán keltem, mivel elhatároztam, hogy konditerembe megyek. Felvettem a legjobbnak kiméző tréningemet, egy toppot és indultam is volna, ha anyám közbe nem lép.
-Hova, hova?
-Csak.. hát izé.. kondizni..
-Jaj drága Mia ezt már ezerszer megbeszéltük. Nincs rajtad semmi felesleg és ugyis csak párszor mész el utána megunod.
-De anya! Egy nagyon helyes fiú érkezik szeptemberben az osztályunkba és szeretnék jól kinézni.
-Rendben, de aztán ne nagyon kavarj azzal a fiúval!
Magamban kicsit mosolyogtam, de aztán elindultam. Az úton zenét hallgattam így nagyon nem figyeltem kik ülnek körülöttem a buszon.. Pedig kellett volna!!
Mikor leszálltam a buszról majdnem orra estem az előttem bénázó srácban. Bent a recepción a csaj megkérdezte hogy mennyit szándékszom maradni. Én meg idióta módra benyögtem 2 órát. Na sebaj gondoltam, csak kibírom. Elsétáltam hát a futópadhoz, lepakoltam a cuccaimat, körbepillantok, erre kit látok meg a sulyzónál? Hát Christ kit is mást.
-Te jó isten nem láthatja ahogy edzek, biztos béna leszek és szeptemberbe én leszek a béna kondis lány. -gondoltam és hirtelen ötlettel elbújtam a futópad mögé. Mi a túrót csináljak?? Rápillantottam, félmeztelen volt.. az a kockahas... Még bámultam pár percig mire valaki megbökte a hátam én meg úgy megijedtem, hogy reflexből pofonvágtam.
-Igen kellemes a megismerkedési szokásod.- felelte egy ugyancsak jóképű srác. Bár Chrishez képest sehol sem volt.
-Ádám a nevem. És láttam ahogy a bátyámat stírölöd.
-Mi? Én nem is.. én csak épphogy ránéztem..- itt megint ránéztem Chris hasára és akkora lufi nőtt a hasamba, hogy azthittem menten felrobbanok.
-Amugy Mia vagyok. És bocs a pofonért, csak megijesztettél.
-Semmibaj. De tényleg. Miért is bújkálsz a futópad mögött? -kérdezte furcsálló pillantást vetve rám.
-Hát izé.. csak pihenek.. az előbb nyomtam le egy hosszú menetet..-hazudtam egy kicsit bénán.
-Aha.. értem. Én úgy láttam, hogy csak most érkeztél.-mosolygott rám, én még úgy elpirultam mint a paradicsom.
-Szerintem ha elkezdenél edzeni talán még a bátyám is figyelne rád.-kaccsintott és elment. Én még 10 percig tanakodtam, hogy elkezdjek-e futni? Végül úgy döntöttem, hogy csak,nem lesz semmi bajom. Felálltam, ráálltam a futópadra beállítottam a középső fokozatot és kicsit izgulva elkezdtem futni. Pár percig sikerült is, de aztán Chrisnek pont az orrom előtt kellet elmennie törölgetve magáról a verejtéket (nagyon sexy). Én meg ámulatomban elfelejtettem futni. A lábamat elvitte a futópad, hasra estem és mint a komédiákban kilőtt a futópad pont neki egy sulyzónak. Iszonyúan fájt mindenem. A szemem könnybelábadt és csak feküdtem ott szerencsétlenül a földön. Láttam, hogy valami emberformájú lény felém közeledik és imádkoztam, hogy ne Chris legyen az. Hát ki más jött volna oda??
-Jól vagy? Nagyon nagyot estél. Ne vigyelek be a kórházba?-kérdezte én meg csak próbáltam felállni:
-Nem, kösz jól vagyok-felálltam de a bokámba belehasított a fájdalom és éreztem, hogy zuhanok de ekkor Chris elkapott. Ez szerencse mert ha nem kap el asszem betöröm a fejem.
-Oh.. öhm.. köszi.
-Gyere. Hazakísérlek- mondta és olyan könnyedén felkapott mintha pihe könnyű lennék. Most ott álltunk ,vagyis én a karjaiban, és a csupasz felsőtestéhez szorított, a karomat meg a nyakára fonta. Ilyen pózba kivitt a konditeremből és beültetett a kocsijába (!). Beszállt ő is, beletúrt a gyönyörű hajába, és ezt bírta kérdezni:
-Nem akarsz átjönni hozzám?-én meg teljesen elkábultam. Mivan? Menjek át hozzá? Mit akar velem csinálni??? Ha azt mondom nem örökké bánni fogom, de ha igent mondok akkor tuti szétdurran a lufi a gyomromban.
-Haló! Velem vagy még? Azt kérdeztem, hogy szeretnél átjönni hozzám?
-Iiigen. De csak ha nem zavarok.
-Nem dehogy akkor nem hívnálak meg és a szüleim amúgy is Angliában vannak. Csak a házvezetőnő van otthon de ő nem fog zavarni minket.- ajaj ezzel mire céloz? Miben zavarna minket?? Mi a szöszt fogunk mi csinálni???
Mikor megérkeztünk hozzá elcsodálkoztam, akkora házuk volt mint a mienk 10szerese.
-Azta jó nagy és szép ház.
-Köszi. Még a nagyapám építette mielőtt meghalt.
-Jaj.. sajnálom.. és részvétem.
-Semmi baj nem tudhattad-válaszolta mosolyogva és kiszált a kocsiból. Épp én is ki akartam szállni, de ő gyorsabb volt, és mint egy úriember kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva, ő felkapott és bementünk a házba.