Mia élete 4. rész

A házban Chris letett a kanapéra és kiment a konyhába jégért. Addig én a tv tükrében kicsit ki csinosítottam magam, de így is borzalmasan festettem.
-Tessék, egy kis jég a bokádra.-mondta és felém nyújtotta a jegeszacskót. Meg akartam fogni de a vállam is baromira fájt ezért nem tudtam értenyúlni.
-Várj majd én.-odasétált a kanapéhoz leült mellém és az ölébe vette a lábaimat. Óvatosan elkezdte rányomni a jeget, am kicsit fájt de Chris látványától annyira jól éreztem magam, hogy nem törődtem vele.
-Mutasd a válladat is.-kérte de mire megmozdultam volna, már ott volt előttem par centire, megfogta a vállam és elkezdte masszírozni. Eközbe az arca vészesen közeledett az enyém felé és mire észbekaptam volna a szája már az enyémhez tapadva. Percegik csókolóztunk, de ez nekem óráknak tűnt. Mikor befejezte, ennyit szólt:
-Mi is a neved?
-Mia.. a nevem Mia. Te pedig Chris vagy.-mosolyogtam és elkezdtem közelíteni hozzá, hogy mégegyszer megcsókoljam.
-Na várj.. Ezt te honnan tudod???
Azt nem mondhattam, hogy egy suliba sőt egy osztályba fogunk járni, és azt se hogy facebookon uánanéztem, és ekkor eszembejutott Ádám az öccse és hálát adtam az istennek hogy megszólított.
-Az öcséd Ádám látta, hogy téged nézlek edzés közben, így odajött és elmondt ki vagy.
-Ó az a gézengúz. Az öcsém mindig ekavar a csajaimnak.
-Mivan? Én most a csajod vagyok??
-Hát, csókolóztunk.
-De nem is ismerjük egymást.
-Hát majd megismerjük. Azta hogy elszaladt az idő, nincs kedved itt vacsorázni?
Tejóég, hány óra lehet? Anya ki fog nyírni. Gyorsan telefoon! Hol a franca van a telóm?? Á megvan. Úristen 24 nemfogadott hívás anyától. Ajaj nagy bajban vagyok
-Pillanat telefonálnom kell.
-Csak nyugodtan- mosolygott rám és kiment.
-Öhm szia anya. Mielőtt leszídnál tudd hogy elestem a futópadon és most fáj a bokám meg a vállam. De hát ott volt Chris és hazavitt a lakására. És megkért, hogy hadd vacsorázzak itt, légyszia anya ez nagyon jó lenne!!
-Jaj kicsim! De ugye jól vagy? Máskor nem engedném meg hogy fiúnál aludj de most az egyszer, rendben.
-Várj anya nem alszom itt, vagy még nem tudom. Jaj visszajön le kel tennem. Szia anya és köszi.
-Na akkor mi a pálya?
-Itt aludhatok. Vagyis vacsorázhatok.
Oh hogy lehetek ilyen balfék??? Ezen biztos begurul.
-Hát felőlem itt is aludhatsz de csak az én ágyamban,van hely.-reagált és kaccsintott. Tejóég, megint mit szervez? Még csak nyolcadikosok vagyunk.... El kéne kezdenem dumálni arról hogy hova jár suliba...
-És hova jársz suliba?
-Tudod te jól.
-Mi? Miért tudnám?
-Mivel te is oda jársz. Megkaptam az osztálytársaim névsorát nyugi. És a Mia nem egy gyakori név. És tudom hogy nem az "öcsémtől” tudod a nevem. Mert nekem nincs testvérem.
-Akkor ki volt az az Ádám?
-A zenekaromban a dobos.
-Wow. Neked van zenekarod? És te mivel játszol?
-Én énekelek és gitározok. Játszak neked egy dalt? Most írtam és a megfelelő személynek akarom majd előadni.
-Hát.. Rendben.-elment, fel az emeletre és visszatért egy gitárral a kezében.
-Ezt akkor írtam mikor a szüleim itthagytak és elköltöztek 4 hónapra Angliába.
Elkezdett játszani és énekelni én meg elvesztem szép kék szemeiben. Csak hallgattam a gyönyörű dallamot és a lufi közben akkorára nőtt, hogy úgy éreztem mindjárt felszállok. De sajnos vége lett én meg csak bambán bámultam kék szemeit.
-Mit nézel?
-Jaj, bocs. Csak a szemeid... Gyönyörűek. Most biztos hülyének nézel.
-Nem, dehogy. A te szemeid is gyönyörűek.
Azt hittem menten elolvadok. Erre felkapott és kisétált velem az erkélyre, ahonnan pont látszott a naplemente. Leült a hintaágyra, engem az ölébe ültetett, és így romantikusan végignézhettük volna az egészet, ha nem tüsszögöm el magam.
-Gyere beviszlek az ágyamba.
Megint felkapott és felvitt egy csigalépcsőn, befektetett egy puha, franciaágyba és betakart egy puha lepedővel, még a párna is puha volt. Mi van itt?
-Na jólvan. Nem vagy éhes?
-De egy picikét.
-Akkor lemegyek, szedek valamit a hűtőből, de addig el ne aludj nekem.
De sajnos elaludtam. Már csak annyit hallottam, hogy felsóhajt, letesz egy tálcát az asztalra majd mellém fekszik és átkarol.
Így aludtunk reggelig, mígnem felébredtem és próbáltam felülni, de Chris szinte rajtam feküdt. Ezért elkezdtem mozgolódni aminek az lett a vége, hogy leestem az ágyról magammal húzva Christ, szerencsére éppen időben elgurultam és nem nyomott agyon Chris.
Nem is tudom hogy gondoltam ezt de ráfeküdtem Chrisre és óvatosan megcsókoltam. Chris erre felébredt és visszacsókolt.
-Hogy kerülünk a földre?
-Hát véletlen leestem és magammal rántottalak.
-Nem ettél vacsorát, mondtam hogy ne aludj el.
-Bocsánat. De még bepótolhatjuk.
Így hát lementünk a konyhába reggeliztünk egy nagyot és felajánlotta, hogy hazavisz. Beleegyeztem. Erre a kezembe nyomott egy szalvétát rajta 11 számjeggyel.
-Ez a telefonszámom, bármikor hívj ha szeretnél. De akár holnap el is mehetünk valahová.
-Rendben, majd hívlak délután.
Beültünk a kocsiba, hazavitt, az autóba még megcsókolt, áztán kiszálltam és elment.
Ekkora peches is csak én lehetek mert apámnak pont most kellet jönnie meglátogatnia. Ahogy beléptem apám rögtön rám ordított.
-Még csak 14 vagy, ki ez a fiú?? Mit csinált veled éjszaka??? Nem hiszem el, hogy képes voltál ebbe belemenni!!
-Neked is szia apa. Amúgy anya megengedte hogy ottmaradjak.
-Anyád tök részeg volt, amikor hívtad, pont akkor érkeztem meg, mikor itt enyelgett az egyik tanároddal...
-Nemár anya! Pont itt???
-És hulla részegre itta már magát amikor hívtad.
-Apa! Semmi nem történt Chrissel, csak egy (meg még pár) csók volt és semmi több.
-Akkor is megtiltom, hogy többet találkozz vele!
-Hát az nehéz lesz mivel egy osztályba fogunk járni, és amúgy is nem tilthatod meg mert te sohase nevelsz engem! Elköltöztél innen anyára hagyva engem, úgyhogy ne szólj be az életembe!
-Attól még az apád vagyok!
-Genetikailag igen, de más értelemben nem! Menj innen el kérlek!
Apám megsértődött és elment. Mit tettem? Apám egy csomószor jó volt hozzám én meg elküldtem... Borzalmas vagyok...

Mia élete 3. rész

Reggel korán keltem, mivel elhatároztam, hogy konditerembe megyek. Felvettem a legjobbnak kiméző tréningemet, egy toppot és indultam is volna, ha anyám közbe nem lép.
-Hova, hova?
-Csak.. hát izé.. kondizni..
-Jaj drága Mia ezt már ezerszer megbeszéltük. Nincs rajtad semmi felesleg és ugyis csak párszor mész el utána megunod.
-De anya! Egy nagyon helyes fiú érkezik szeptemberben az osztályunkba és szeretnék jól kinézni.
-Rendben, de aztán ne nagyon kavarj azzal a fiúval!
Magamban kicsit mosolyogtam, de aztán elindultam. Az úton zenét hallgattam így nagyon nem figyeltem kik ülnek körülöttem a buszon.. Pedig kellett volna!!
Mikor leszálltam a buszról majdnem orra estem az előttem bénázó srácban. Bent a recepción a csaj megkérdezte hogy mennyit szándékszom maradni. Én meg idióta módra benyögtem 2 órát. Na sebaj gondoltam, csak kibírom. Elsétáltam hát a futópadhoz, lepakoltam a cuccaimat, körbepillantok, erre kit látok meg a sulyzónál? Hát Christ kit is mást.
-Te jó isten nem láthatja ahogy edzek, biztos béna leszek és szeptemberbe én leszek a béna kondis lány. -gondoltam és hirtelen ötlettel elbújtam a futópad mögé. Mi a túrót csináljak?? Rápillantottam, félmeztelen volt.. az a kockahas... Még bámultam pár percig mire valaki megbökte a hátam én meg úgy megijedtem, hogy reflexből pofonvágtam.
-Igen kellemes a megismerkedési szokásod.- felelte egy ugyancsak jóképű srác. Bár Chrishez képest sehol sem volt.
-Ádám a nevem. És láttam ahogy a bátyámat stírölöd.
-Mi? Én nem is.. én csak épphogy ránéztem..- itt megint ránéztem Chris hasára és akkora lufi nőtt a hasamba, hogy azthittem menten felrobbanok.
-Amugy Mia vagyok. És bocs a pofonért, csak megijesztettél.
-Semmibaj. De tényleg. Miért is bújkálsz a futópad mögött? -kérdezte furcsálló pillantást vetve rám.
-Hát izé.. csak pihenek.. az előbb nyomtam le egy hosszú menetet..-hazudtam egy kicsit bénán.
-Aha.. értem. Én úgy láttam, hogy csak most érkeztél.-mosolygott rám, én még úgy elpirultam mint a paradicsom.
-Szerintem ha elkezdenél edzeni talán még a bátyám is figyelne rád.-kaccsintott és elment. Én még 10 percig tanakodtam, hogy elkezdjek-e futni? Végül úgy döntöttem, hogy csak,nem lesz semmi bajom. Felálltam, ráálltam a futópadra beállítottam a középső fokozatot és kicsit izgulva elkezdtem futni. Pár percig sikerült is, de aztán Chrisnek pont az orrom előtt kellet elmennie törölgetve magáról a verejtéket (nagyon sexy). Én meg ámulatomban elfelejtettem futni. A lábamat elvitte a futópad, hasra estem és mint a komédiákban kilőtt a futópad pont neki egy sulyzónak. Iszonyúan fájt mindenem. A szemem könnybelábadt és csak feküdtem ott szerencsétlenül a földön. Láttam, hogy valami emberformájú lény felém közeledik és imádkoztam, hogy ne Chris legyen az. Hát ki más jött volna oda??
-Jól vagy? Nagyon nagyot estél. Ne vigyelek be a kórházba?-kérdezte én meg csak próbáltam felállni:
-Nem, kösz jól vagyok-felálltam de a bokámba belehasított a fájdalom és éreztem, hogy zuhanok de ekkor Chris elkapott. Ez szerencse mert ha nem kap el asszem betöröm a fejem.
-Oh.. öhm.. köszi.
-Gyere. Hazakísérlek- mondta és olyan könnyedén felkapott mintha pihe könnyű lennék. Most ott álltunk ,vagyis én a karjaiban, és a csupasz felsőtestéhez szorított, a karomat meg a nyakára fonta. Ilyen pózba kivitt a konditeremből és beültetett a kocsijába (!). Beszállt ő is, beletúrt a gyönyörű hajába, és ezt bírta kérdezni:
-Nem akarsz átjönni hozzám?-én meg teljesen elkábultam. Mivan? Menjek át hozzá? Mit akar velem csinálni??? Ha azt mondom nem örökké bánni fogom, de ha igent mondok akkor tuti szétdurran a lufi a gyomromban.
-Haló! Velem vagy még? Azt kérdeztem, hogy szeretnél átjönni hozzám?
-Iiigen. De csak ha nem zavarok.
-Nem dehogy akkor nem hívnálak meg és a szüleim amúgy is Angliában vannak. Csak a házvezetőnő van otthon de ő nem fog zavarni minket.- ajaj ezzel mire céloz? Miben zavarna minket?? Mi a szöszt fogunk mi csinálni???
Mikor megérkeztünk hozzá elcsodálkoztam, akkora házuk volt mint a mienk 10szerese.
-Azta jó nagy és szép ház.
-Köszi. Még a nagyapám építette mielőtt meghalt.
-Jaj.. sajnálom.. és részvétem.
-Semmi baj nem tudhattad-válaszolta mosolyogva és kiszált a kocsiból. Épp én is ki akartam szállni, de ő gyorsabb volt, és mint egy úriember kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm.-mondtam mosolyogva, ő felkapott és bementünk a házba.

Mia élete 2.rész

Most július 28-a van. Kaptunk egy e-mail az ofőtől:

Kedves nyolcadikos gyermekeim!
Tudjátok, hogy ez az év szinte a legfontosabb az életetekben! A gimnáziumválasztás elég nehéz feladat, úgyhogy remélem már elkezdtétek tervezgetni a jövőtöket, vagy elég segítség áll rendelkezésetekre a döntés kapcsán. Akinek bármilyen problémája van, az nyugodtan írjon nekem, én segítek örömmel. Ezenkívül van egy internetes teszt, ahol olyan kérdéseket teszünk fel, hogy megtudd igazán mi is szeretnél lenni. Az oldal címét szeptember elsején mondom el személyesen nektek.
Még valami: az osztályba új növendék érkezik. Egy fiatalúr aki sok időt tölt kint Angliában, ezért kíváló segítséget tud majd nektek nyújtani az angol tanulásban. A neve Abafy Christopher, de arra kért, hogy csak Chris-nek szólítsuk.
Ha kérdésetek van, írjatok nyugodtan kedveskéim
Sok szeretettel: A jószívű osztályfőnökötök

Te jó ég! Ez a Chris képes 8.-ban sulit váltani? Biztos egy elég hülye tuskó. Én már tudom, hogy hova szeretnék menni, úgyhogy nem kell az internetes teszt. A Lorem Művészet és Irodalom SzakGimnáziumba szeretnénk járni, röviden: LMI. Felnőtt koromban egy igazi művész szeretnék lenni! Aki szabadidejében verseket ír, fest, olvas, munkaidejében pedig szakvéleményeket ír egyes híres művekről, és ezért szép fizetést is kap.
A suliban a legjobb barátnőm Emy egyáltalán nem tudja, hogy hova szeretne menni, ami eléggé furcsa, mert én őt csak is orvosnak tudom elképzelni: iszonyú jó bioszból, természetből és latinul is nagyon sokat tud. Ha valaki sokra vihetné orvosként, az ő.
Na, vacsoraidő, lássuk anyám mijót készített: Hmm.. ínycsiklandozó csiga főve (anya mostanában rá van kattanva a francia ételekre, és most olvasta valahol, hogy a franciák imádják a csigát főve :/ ) le is fotózom nektek:

Na én ebből biztos, hogy nem eszek. Inkább maradok a dugicsokinál, amit még egy hete rejtettem el a szobámba, mikor a nagyi hozott egy tucattal :D

Lefekvésnél még elővettem a mobilom és kicsit facebookoztam. Vajon hogyan nézhet ki ez a Chris? Utánanéztem. Beírtam lassan a keresőbe, hogy Abafy Christopher. Enter. Semmi. Ilyen személy nem létezik. Ez meg hogy lehet?? Mivan? Gondolkoztam, majd rájöttem: Chris! Ezt a nevet szereti. Hát újra beírtam: Abafy Chris. Enter. Kijött egy borzalmasan helyes pasi. Kék szemek, szőkésbarna szembelógó gyönyörű hajfürtök, menő póló, menő nadrág, és többszáz gördeszkás kép: ahogy ugrat, ahogy ilyen trükköt csinál, ahogy olyat. Énmeg csak ámultam, ez a pasi hozzám fog járni??? Muszáj tennem valamit a külsőmmel!!!!!
Nem lehet több dugicsoki, se cukor, se semmi ami kicsit is hízlal! Ígyis van pár kiló felesleg rajtam... Megvan! Holnap elmegyek kondizni!

Mia élete 1.rész

Sziasztok a nevem Mia! És az életem egy kész káosz!

A szüleim elváltak, már rég történt, bár szerintem csak futó kalandból születtem. Ez megrémiszt, de ugyanakkor vicces is, mert az anyámról, Samantháról ilyet el se mertem volna hinni. Apám.. nos apámat nem nagyon ismerem. Igazából még csak 4szer találkoztunk, akkor is hozta valamilyen barátnőit. Egyszer pont a mostani 14. szülinapomon apám egy igazi csitrit hozott aki képes volt leszólni a tortámat:
-Joe drágám!-mondta apának.-A szakács részeg volt amikor ezt csinálta?
Na ebből lett is egy nagy családi perpatvar, ugyanis erre felháborodtam, és megtéptem a hosszú szőke haját annak a libának. És erre az a kis "hercegnő" ráordított apámra:
-Joe húzzunk ebből az állatkertből. Nem hiszem el, hogy te képes voltál itt élni! Ha még egyszer ide kell jönnöm esküszöm szakítok veled...édes!
-Julie szívem! Ez a lányom születésnapja, nem mehetek el!
-Hát jó! Akkor én megyek el! Végeztünk! Arrivederci.. vagymi..!-és ezzel kirontott a házunkból, a kapu előtt még megbotlott a 20centis magassarkújában, utána elhúzott apa Mercijével.
-Öhm.. boldog szülinapot szívem!-próbálkozott apám, de én nagyon meg voltam sértődve.
-Hát kösz apa! Még egy hülye barátnődnek sikerült tönkretennie egy szép családi eseményt!-szóltam felháborodva és berontottam a szobámba. Leültem a székemre, és töprengeni kezdtem.. ki is vagyok én? A szüleim elváltak, apám hülye nőket hoz a családi eseményekre, anyám elvileg beleszeretett az egyik tanáromba, ráadásul a tanulás is elég nehézkes mostanában. Hiszen nyolcadikos leszek! Már csak pár hét van a vakációból és elkezdődik a rémes nyolcadik, amitől mindenki retteg: felvételi, kompetenciák, ráadásul elvileg minden héten dolgozatok tömkelege. Mit csináljak?...