7.rész

Remélem majd kiderül, és te is belátod. De most jussunk kis innen-és elkezdett dörömbölni az ajtón.
Segíííítsééég!-kiabáltuk egyszerre, de nem jött válasz.
-Én ezt már nem bírom.-fakadt ki Marci. Egy hosszú vasrudat felvett a földről és elkezdte feszíteni az ajtót, de nem akart kinyílni.
-Asszem itt maradunk éjszakára.-mondtam neki, mikor már 5perce feszegette az ajtót.-Inkább hagyjad mert a végén még eltöröd!- figyelmeztettem de későn.. reccs... beletört az ajtóba.. király most aztán lehet, hogy kintről se lehet kinyitni.
-Akkor.. mihez van kedved, mit csináljunk?-huppant le mellém egy másik krumplis zsákba.
-Te vagy a pasi döntsd el te.-gúnyolódtam.
-Hátjóó.. Ismered azt a játékot, hogy igazság vagy bátorság?
-Az nem a felesz vagy mersz átnevezve?-röhögtem ki.
-Jóvaaan.. De ha nem felelsz, akkor meg kell csinálnod egy próbát.
-Végülis, nincs túl sok választásom.-sóhajtottam, és elkezdtünk játszani. Persze hogy én kezdtem ki más kezdett volna.
-Naa akkor igazság vagy bátorság?-érdeklődött mosolyogva.
-Egyszer élünk... igazság.-hervasztottam le a felviduló arcát.
-Okké, akkoor mondjuk.. Szereted Christ?
Na basszus erre nem számítottam. Mi a fenét mondjak? Bírom Christ mert nagyon helyes meg minden, de Marci is az.. szóval inkább nem akarom megbántani Marcit. De őt is szeretem úgyhogy ez fura.. Én magam is fura vagyok tudom.. tehát hazudtam:
-Nem.
-Akkor mi a fenéért voltál vele???
-Hohóóó csak egy kérdés én jövök. Igazság vagy bátorság.
-Persze, hogy bátorság..
-Rendben. Akkor mond el a legféltettebb titkodat.
-Héé ez igazság!
-Nemiis mert én azt kértem, hogy MOND el.- vigyorogtam gúnyosan.
-Gonosz vagy. A legféltetteb titkom.. hmm.. asszem az, hogy.. szeretlek.- suttogta és, kihúzott a "babzsákomból" egyenesen az ölébe és megcsókolt. Hosszú csók volt. Teljesen belefeletkeztünk abba, hogy éppen játszunk, hogy hol is vagyunk és miért is. Ezért persze, hogy nem vettük észre mikor kinyílt az ajtó és egy ember keresztülesett rajtunk.
-Ti meg mi a fenét csináltok itt???? Marci??? Hogy a túróba lerülsz ide, amikor elvileg dolgozol??-üvöltötte le a fejünket egy fiatal férfi, mint később megtudtam Marci főnöke (hupsz).
-Bocsánat, de bezártak minket.-válaszolt Marci kurtán.
-És az azt jelenti, hogy itt benn mardtok enyelegni, ahelyett, hogy felhívnátok valakit aki esetleg ki tudna engedni?? Ezt tuti levonom a fizetésedből! És most mars ki innen!- persze! Volt nálunk telefon, de hülyék vagyunk.. xD
-Amúgy megtudhatnám esetleg, hogy te ki a fene vagy?-szólt hozzám idegesen.
-Mia. Az ő barátnője.-öleltem át Marcit és ekkor kitört a káosz.